Kárt okozni kellemetlen – eltitkolni viszont drága. A kgfb-rendszer a károkozói oldalra is világos menetet ad: a káreseményt a saját biztosítójánál, a mindenkori szabályok szerinti határidőben be kell jelenteni, a többit pedig a biztosító kárrendezése viszi. Aki ezt rendben megteszi, annak az ügy adminisztráció; aki nem, annak kockázat.
- A károkozó a káreseményt a saját kgfb-biztosítójánál jelenti be – a mindenkori szabályok szerinti, jellemzően napokban mért határidőn belül.
- A bejelentés nem büntetés-felvállalás: tényközlés, amely alapján a biztosító a károsulttal elrendezi a kárt.
- A bejelentés elmulasztása hátrányokkal járhat – a rendezett bejelentés a károkozó érdeke is.
Miért érdeke Önnek a gyors bejelentés?
Három okból. Először: a bejelentés a mindenkori szabályok szerint kötelezettség, határidővel – az elmulasztása önálló hátrányt szülhet. Másodszor: a károsult úgyis bejelenti az igényét az Ön biztosítójánál – ha az Ön verziója hiányzik, az ügy az ő elmondása alapján indul. Harmadszor: a rendezett bejelentés zárja le a leggyorsabban az ügyet – és a lezárt ügy kevesebb utókérdést, kevesebb levelet jelent.
A bejelentés menete és tartalma
A csatorna a biztosító kárvonala vagy online kárbejelentő felülete – a kötvényen és a biztosító honlapján szerepel. A bejelentéshez kell: a kitöltött baleseti bejelentő (vagy annak fotója), a helyszíni fotók, a káresemény rövid, tényszerű leírása, és az adatok (kötvényszám, rendszám, vezető). Tényszerűen fogalmazzon: mi történt, hol, mikor – a minősítés (ki a hibás, mennyire) a kárrendezés dolga, nem a bejelentésé.
Mi történik a bejelentés után?
A biztosító a károsult igényét a saját kárrendezésében viszi: szemle vagy fotós kárfelmérés, kalkuláció, kifizetés – Önnek ebben jellemzően kevés dolga marad, legfeljebb nyilatkozatokat kérnek. A saját oldalán két hatás jön: a kifizetett kár a kártörténeti nyilvántartásba kerül, és a besorolása a következő évfordulón a szabályok szerint romlik – kivéve, ha a kifizetett összeget a szabályok szerinti határidőben visszafizeti; a mérlegelést az ott leírt módszerrel érdemes elvégezni.
A tipikus károkozói hibák
Négy hiba fordul elő újra és újra: a bejelentés halogatása („hátha nem jelenti be a másik”); a helyszíni dokumentáció hiánya (bejelentő és fotók nélkül az Ön verzióját semmi sem támasztja alá); a felelősség helyszíni „elvitatása” dokumentálás helyett (vitás helyzetben rendőr és tények – nem hangerő); és a levelek ignorálása a kárrendezés alatt. Mindegyik megelőzhető a helyszíni sorrenddel és a határidős bejelentéssel. Ha pedig az ügyben bármi vitássá válik – például a kárigény mértékét érzi túlzottnak –, jelezzen: az elakadt-vitás ügyekben segítek, amiben tudok – ez alkuszi munkám része.
Gyakori kérdés: „biztos, hogy én voltam a hibás?”
Gyakori helyzet, hogy a felelősség nem fekete-fehér: mindkét fél hibázott, vagy a körülmények (útviszony, harmadik jármű) is közrejátszottak. Ilyenkor is a tényszerű bejelentés a helyes út: írja le, mi történt – a felelősség megosztásáról a biztosítók döntenek a kárrendezésben, a mindenkori szabályok szerint; létezik kármegosztás is, amikor a felek biztosítói arányosan térítenek. Amit ne tegyen: ne nyilatkozzon a felelősségről meggyőződés nélkül, se elismerően, se tagadóan – a „szerintem ő is hibázott” a Megjegyzés-rovatba való, tényekkel. A vitás felelősségű ügyek a kárügyek legkényesebb műfaja – pont ezekben ér a legtöbbet a jó helyszíni dokumentáció és szükség esetén az alkusz segítsége.
Kérdés a saját autójára szabva? Számoljon percek alatt az online kalkulátorral, vagy foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
