Aki beírja a keresőbe, hogy „mikor nem fizet a kötelező”, jellemzően két helyzet egyikében van: vagy ő okozott kárt, és attól fél, hogy a saját zsebéből fizet, vagy károsult, és a biztosító levelében elutasító mondatot talált. A kgfb körül azért van ennyi félreértés, mert három, jogilag különböző dolog keveredik össze a köznyelvben: a valódi kizárás, a károsult felé teljesített, de a vezetőtől visszakövetelt kifizetés és a szerződés hiánya. Alkuszként azt látom, hogy a legtöbb csalódás ebből az összemosásból születik. Ez a cikk térképet ad: mire nem terjed ki a kgfb a törvény szerint, mi nem kizárás, hanem visszkereset, és mikor fizet ugyan a biztosító, de kevesebbet a vártnál.
- A kgfb a másnak okozott kárt téríti: a károkozó saját járművében keletkezett kár, a benne szállított rakomány és a biztosítottak egymással szembeni dologi igénye a Gfbt. 15. §-a szerint kizárt – ezekre a casco vagy más biztosítás való.
- Az ittas, jogosítvány nélküli vagy szándékos károkozás nem kizárás: a károsult a biztosítótól megkapja a kártérítést, a biztosító pedig a vezetőtől vagy az üzembentartótól követelheti vissza a Gfbt. 34. §-ában rögzített keretek között.
- Van, amikor a fedezet él, de az összeg csökken: a károsult közrehatása, az elmulasztott kárenyhítés és a törvényi összeghatár nem elutasítást, hanem kármegosztást vagy felső korlátot jelent.
Háromféle „nem fizet” – és csak az egyik igazi kizárás
A kgfb a Gfbt. 12. §-a szerint a felelősség kérdésének vizsgálatára és azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére terjed ki, amelyeket a biztosítottakkal – az üzembentartóval és a vezetővel – szemben a gépjármű használata során okozott károk miatt támasztanak. Az első „nem fizet” a kizárás: a törvény 15. §-a felsorolja a károkat, amelyekre a biztosítás eleve nem terjed ki – ezekre a biztosító akkor sem fizet, ha a felelősség egyértelmű. A második a visszkereset: a károsult megkapja a pénzt, de a biztosító utólag a vezetőtől vagy az üzembentartótól kéri vissza – a károsultnak ez „fizet”, a károkozónak nagyon is „nem fizet”. A harmadik a fedezet hiánya: ha a károkozó járműnek nem volt érvényes kgfb-je, nincs biztosító, aki fizetne; ilyenkor a károsult felé a MABISZ által kezelt Kártalanítási Számla áll helyt a Gfbt. 35. §-a szerint, és a kifizetett összeget a biztosítatlan üzembentartótól követelheti vissza. Ezt a Kártalanítási Számláról szóló cikk írja le. A negyedik kategória – fizet, de kevesebbet – a cikk végén jön.
A törvényi kizárások gerince: saját kár, rakomány, egymás közti igény
A Gfbt. 15. §-ának első három pontja adja a hétköznapi elutasítások többségét. A biztosítás nem terjed ki arra a kárra, amely a károkozó gépjárműben keletkezett – a kgfb felelősségbiztosítás, nem vagyonbiztosítás, a saját autó törése a casco területe, ahogy a kgfb és casco tükör-cikk mutatja. Ugyanez igaz, ha nem Ön vezette: a barátjának kölcsönadott, általa összetört autó a károkozó jármű, a benne keletkezett kár kizárt.
A második – a törvényben a) betűvel jelölt – pont a rakomány: a károkozó gépjárműben elhelyezett tárgyakban keletkezett kár kizárt, kivéve, ha azok a járművel utazók személyi használatára szolgáló tárgyak. Az utas táskája, telefonja vagy laptopja tehát a személyi használatú körbe tartozik, a futárautóban szállított csomagok vagy a platón vitt építőanyag viszont nem – ezekre szállítmánybiztosítás vagy a fuvarozó felelősségbiztosítása való. A vétlen jármű rakománya más eset: az a károsult kára, arra a károkozó kgfb-je fizet.
A harmadik pont a biztosítottak egymással szembeni igénye: a károkozó gépjármű biztosítottjainak – az üzembentartónak és a vezetőnek – egymással szembeni dologi kárigénye és elmaradt haszna kizárt. A törvény itt csak dologi kárt és elmaradt hasznot említ: ha az üzembentartó utasként ül a saját autójában, és a vezető balesetet okoz, az üzembentartó személyi sérülése nem esik a kizárás alá. A személyi sérüléses károk sajátosságait a személyi sérüléses kárról szóló cikk részletezi.
A kevésbé ismert szabályok: munkagép, útburkolat, szerviz, verseny
A 15. § további pontjai ritkábban kerülnek elő, de akkor meglepetést okoznak. A törvény szövege hétköznapi nyelvre fordítva:
- Munkagépként való használat. Ha a gépjármű nem közlekedési vagy szállítási eszközként, hanem munkagépként dolgozik – a daruskocsi emel, a kotró árkot ás –, az eközben okozott kár nem kgfb-kár, hanem a vállalkozás felelősségbiztosításának kérdése. Ha a gép közlekedő járműként okoz kárt, visszatér a kgfb.
- Az út burkolatában a jármű balesete nélkül keletkezett kár. A nehéz jármű által feltört aszfalt nem kgfb-kár; ha baleset során sérül az útpálya vagy a szalagkorlát, az igen.
- Javítás és karbantartás közbeni munkabaleset. Ha a szervizben a szerelő sérül meg, az munkabaleset, nem a kgfb területe.
- Gépjárműsport-rendezvény. A versenyen okozott kár kizárt – erre a szervezők jellemzően külön biztosítást kötnek, ezt a résztvevőnek érdemes előre megkérdeznie.
- Környezetszennyezés baleset nélkül és folyamatos állagrongálás. A lassan szivárgó olaj vagy a rezgéssel évek alatt megrepesztett fal nem baleseti kár.
- Sugárzó, toxikus anyagok, háború, terrorcselekmény. Szinte minden biztosítási ágban kizártak, a kgfb-ben is.
A közös logika: a kgfb a gépjármű közlekedési használatával, balesetszerűen, másnak okozott kárra szól. Ami nem baleset, nem közlekedés vagy nem más kára, az kívül marad – akkor is, ha a felelősség egyébként fennáll.
Ami nem kizárás, pedig sokan annak hiszik: ittasság, jogosítvány, szándékosság
Az „ittasan nem fizet a biztosító” mondat a leggyakoribb kgfb-tévhit, és a károsult felé egyszerűen nem igaz. A Gfbt. a károsult védelmére épül: a biztosító akkor is helytáll a károsult felé, ha a vezető ittas volt, nem volt jogosítványa, vagy szándékosan okozta a kárt. Amit a törvény ilyenkor a biztosítónak ad, az a visszkereset: a 34. § szerint a kifizetett összeget követelheti attól a vezetőtől, aki a járművet engedély nélkül vezette; a biztosítottól szándékos károkozásnál; az ittas vagy bódult vezetőtől – és attól, aki ilyen személynek adta át a volánt –; a jogosítvány nélküli vezetőtől – és itt is attól, aki neki adta át a járművet –; a súlyosan elhanyagolt műszaki állapotú jármű üzembentartójától; a segítségnyújtást elmulasztó vezetőtől; továbbá attól, aki közlési, változásbejelentési vagy kárbejelentési kötelezettségét megszegte. A törvény összeghatárokat is szab: ittasságnál és segítségnyújtás elmulasztásánál eseményenként legfeljebb 5 millió forintig, jogosítvány hiányánál és elhanyagolt műszaki állapotnál 1,5 millió forintig, a nem szándékosan megszegett bejelentési kötelezettségnél 500 ezer forintig – az engedély nélküli vezetésnél és a szándékos károkozásnál viszont nincs ilyen felső határ. A részleteket a regresszről szóló cikk bontja ki.
Más biztosításokban ez másképp működik: a cascóban vagy a lakásbiztosításban a biztosító súlyos gondatlanságra hivatkozva mentesülhet a szolgáltatás alól, és ott a bizonyítás az övé; a kgfb-ben a károsult felé nincs mentesülés, csak a károkozóval szembeni utólagos követelés.
Amikor fizet, de kevesebbet: közrehatás, kárenyhítés, összeghatár
Sok károsult nem elutasítást kap, hanem a vártnál kisebb összeget, és ezt éli meg úgy, hogy „nem fizet a biztosító”. Három tipikus ok. A közrehatás: ha a károsult maga is hozzájárult a balesethez – nem tartotta a követési távolságot, nem használt biztonsági övet, szabálytalanul állt meg –, a Ptk. 6:525. §-a szerint a kárt a felek felróhatósága arányában kell megosztani; ilyenkor a károkozó biztosítója csak a rá eső hányadot téríti, a többit a károsult cascója vagy ő maga viseli. A kárenyhítés elmulasztása: ugyanez a szakasz kárenyhítési kötelezettséget ró a károsultra, ezért az indokolatlanul hosszú bérautó-használat nem térül. Az összeghatár: a Gfbt. 13. §-a szerint a biztosító egy káreseményre dologi károknál 1 300 000 eurónak, személyi sérüléses károknál 6 450 000 eurónak megfelelő forintösszegig áll helyt – hétköznapi balesetnél ez a plafon nem érhető el, tömegbalesetnél elméletben számíthat. Az avultatás, a kalkuláció és a totálkár vitái nem kizárások, hanem a kárszámítás kérdései; ezekről a tudástár külön cikkei szólnak.
Mit tegyen a gyakorlatban
Károsultként a saját kárigényén dolgozzon: a bejelentés a károkozó biztosítójának kárvonalán történik, a vezető ittassága vagy jogosítványhiánya az Ön igényét nem érinti. Ha a biztosító elutasít, kérje írásban, hogy a Gfbt. melyik pontjára hivatkozik – a kizárás és a „nem állapítható meg a felelősség” két különböző válasz, más úttal. Károkozóként az a kérdés, fenyeget-e visszkereset: ha igen, a biztosító írásban közli, és az összeghatárok ismerete sokat számít. Ha a kára a kizárt körbe esik – saját jármű, rakomány, munkagép –, azt nézze meg, hogy a cascója, a szállítmánybiztosítása vagy a vállalkozás felelősségbiztosítása lép-e be; a fedezetek illesztésében alkuszként segíteni tudok. Vitás vagy elakadt ügynél segítek, amiben tudok – az ügyfél megbízásából járok el, jogi képviseletet nem adok; a vita végső fóruma fogyasztóként a Pénzügyi Békéltető Testület vagy a bíróság.
Kérdés a saját kárügyére vagy a fedezetei illesztésére szabva? Számoljon percek alatt az online kalkulátorral, vagy foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Források
- Gfbt. (2009. évi LXII. tv.) 12., 13., 15., 34–35. § – a biztosítás terjedelme, összeghatárok, kizárások, visszkereset, Kártalanítási Számla
- Ptk. (2013. évi V. tv.) 6:525. § – a károsult közrehatása, kárenyhítési kötelezettség
- MNB – Pénzügyi Békéltető Testület
